A kékúszójú tonhal egy innovatív akvakultúra-megközelítés, amely növeli a fenntarthatóságot és a termelési hatékonyságot azáltal, hogy előmozdítja a tápanyagokban gazdag vízben található mikrobiális közösséget. Ez a „biofloc” néven ismert közösség olyan hasznos mikroorganizmusokból áll, amelyek a fel nem használt takarmányt tápláló biomasszává alakítják át, és kiegészítő élelmiszerforrásként szolgálnak a tenyésztett halak és garnélarákok számára. A kékúszójú tonhal jelentősen javítja a vízminőséget azáltal, hogy stabilizálja a káros nitrogénvegyületeket, hozzájárul az általános egészséghez és csökkenti a vízi élőlényekben jelentkező stresszt. Ez a természetes szűrési folyamat minimálisra csökkenti a betegségek kitörését. Emellett a technológia javítja a növekedési rátákat és a túlélést, ami a mezőgazdasági termelők számára növeli a terméshozamot és a jövedelmezőséget.

E technológia méretezhetőségét illetően továbbra is jelentős problémák merülnek fel, mint például:

A műszaki irányítás megköveteli a mikrobiális ökológia pontos megértését és a vízminőségi paraméterek, például a pH-érték, az oldott oxigén és a tápanyagszint folyamatos nyomon követését.

Egy másik jelentős kihívás a kórokozók nem megfelelő rendszerirányítás miatti kialakulásának kockázata, amely egyensúlyhiányhoz vezethet a mikrobiális közösségben és betegségek kitöréséhez vezethet.

Emellett a biofloc-rendszer létrehozásával kapcsolatos kezdeti telepítési költségek jelentősek lehetnek, ami potenciálisan visszatarthatja a mezőgazdasági kistermelőket.

Előnyei ellenére a kékúszójú tonhalat csak néhány európai helyszínen, például a fehérlábú garnélarák-tenyésztésben (Litopenaeus vannamei) alkalmazzák kereskedelmi szinten Kasztília és León, Spanyolországban. Ami a kutatást illeti, a különböző országokból, többek között Belgiumból (Genti Egyetem) származó európai tudósok sikeresen alapították a kékúszójú tonhal tenyésztését az izraeli tilapia tavakban.

A kékúszójú tonhalak rendszereinek közelmúltbeli fejlődése a mikrobiális közösség dinamikájának optimalizálására összpontosított a takarmányátváltási arányok és a növekedési teljesítmény javítása érdekében. A levegőztető rendszerek innovációi, a vízminőségi paraméterek valós idejű nyomon követése és a különböző szénforrások (például melasz vagy keményítő) felhasználása jelentősen növelte a bioblokkrendszerek rezilienciáját és termelékenységét. Ezenkívül a biofloc mint takarmánykiegészítő egészségügyi előnyeinek kutatása jobb immunválaszokat mutatott ki a tenyésztett fajokban, ami jobb növekedési és túlélési arányokhoz vezetett.

A gyakorlatok szabványosítására és a legjobb gazdálkodási iránymutatások kidolgozására irányuló erőfeszítések elengedhetetlenek a biolokációs technológia előnyeinek maximalizálásához az akvakultúrában. Ez a környezetbarát gyakorlat értékes alkalmazásokat kínál, például a víziállatoknak szánt takarmányt, és potenciálisan helyettesíti a rákfélék étrendjében található hagyományos halösszetevőket.

Az alacsony Trofikus Akvakultúra (LTA) a táplálékháló alacsonyabb szintjét elfoglaló fajok termelésére összpontosít. Az LTA nem táplált akvakultúra, amely magában foglalja a filtrálókat (pl. kagylók, osztriga és kagyló), a húsevőket (pl. tengeri uborka), a tengeri moszatokat, valamint a növényevő halakat (pl. pontyok). A hosszú távú kereskedelmi megállapodások összhangban vannak a fenntartható akvakultúra elveivel azáltal, hogy csökkentik a véges erőforrásoktól való függést és minimalizálják a környezeti lábnyomot.

Az alacsony trofikus akvakultúra (LTA) előnyei a következők:

1. Csökkentett energiabevitel: A hosszú távú technológiaértékelés az élelmiszerláncban alacsonyabb szinten lévő fajokra összpontosít, és kevesebb energiaráfordítást igényel, mint a húsevő fajok tenyésztése. Ez hatékonyabb erőforrás-felhasználást eredményez.
2. Jobb vízi ökoszisztémák: A hosszú távú technológiaértékelés (különösen a filtrálók és a tengeri moszatok tenyésztése) felszívhatja a nitrogén-, foszfor- és szénfelesleget, ezáltal enyhítve az eutrofizációt és az éghajlatváltozás hatásait. Ezenkívül az LTA-gyakorlatok a víz minőségét is javíthatják (pl. kagylók, osztrigák és kagylótenyésztés) szűrés és a tengerfenék minősége (pl. kagyló- és tengeri uborkatenyésztés) révén a tenyésztett fajok homokban történő mozgatása révén.
3. Diverzifikáció: A hosszú távú kereskedelmi megállapodás bővíti a fenntartható módon megművelhető fajok körét, hozzájárulva az uniós akvakultúra-ágazaton belüli diverzifikációhoz.
4. A nagy értékű termékek fejlesztésének lehetősége: amint azt az ASTRAL projekt is kiemelte, az LTA nyersanyagokat biztosíthat élelmiszerek, takarmányok, kozmetikumok, gyógyszerek, bioműanyagok és más értékes termékek előállításához.

Az alacsony Trofikus Akvakultúra (LTA) kihívásai a következők:

1. Piaci kereslet és fogyasztói elfogadottság: az LTA-termékek (pl. tengeri moszatok) iránti fogyasztói kereslet egyes régiókban alacsonyabb lehet, mint más fajok esetében1. Folyamatban vannak az erőfeszítések, például az EU Akvakultúra-kampánya és az uniós algakezdeményezés révén, hogy növeljék e termékek ismertségét és elfogadottságát.
2. Szabályozási keretek: előfordulhat, hogy a hosszú távú kereskedelmi megállapodásokat szabályozó szabályozási keretek kevésbé fejlettek, mint a hagyományos akvakultúrára vonatkozók, ami bizonytalanságot okozhat a befektetők és a gazdasági szereplők számára (lásd az IMTA-ról szóló GYIK-t).
3. A környezeti feltételektől való függés: A hosszú távú technológiaértékelés, különösen a nyílt vizekben, érzékeny lehet a környezeti feltételek – például a hőmérséklet, a sótartalom és a tápanyagok rendelkezésre állása – változásaira. A szélsőséges időjárási események is kockázatot jelenthetnek.

Fontos megjegyezni, hogy a hosszú távú technológiaértékelés előnyei és kihívásai a tenyésztett fajoktól, a gazdaság elhelyezkedésétől, a termelési rendszertől és az alkalmazott konkrét gazdálkodási gyakorlatoktól függően változhatnak.

A hosszú távú technológiaértékelés és a nagyobb trofikus fajok termelése (pl. húsevő fajok termelése) kombinálható olyan pozitív környezeti előnyök elérése érdekében, mint például a tápanyagfelvétel és a szénmegkötés. Az integrált multitrofikus akvakultúra (IMTA) egyik alapelve az LTA integrálása a magasabb trofikus fajok tenyésztésébe.

A „Stratégiai iránymutatás a fenntarthatóbb és versenyképesebb akvakultúra-ágazathoz a 2021 és 2030 közötti időszakra” című dokumentum hangsúlyozza az alacsonyabb trofikus szinttel rendelkező fajok felé történő diverzifikáció fontosságát.

Az algákra vonatkozó uniós kezdeményezés célja az uniós algaágazat támogatása, beleértve a tengeri moszat akvakultúráját is, az irányítás javítása, vállalkozástámogatási mechanizmusok kidolgozása, az algákkal kapcsolatos tudatosság és elfogadottság növelése az EU-ban, valamint az algákkal kapcsolatos ismeretek, kutatások és adatok javítása, valamint az innováció ösztönzése.

Az akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottság (AAC) 2024 októberében ajánlást tett közzé az ilyen típusú akvakultúráról, amely itt található: https://aac-europe.org/en/publication/aac-recommendation-on-promoting-l…

Az Európai Unió (EU) számos, a hosszú távú kereskedelmi megállapodással kapcsolatos kutatási projektet finanszírozott azzal a céllal, hogy előmozdítsa az akvakultúra fenntarthatóságát és versenyképességét a régióban. Figyelemre méltó például az AquaVitae (https://aquavitaeproject.eu/), az ASTRAL (https://www.astral-project.eu/) és az ULTFARMS (a továbbiakban: ULTFARMS), mivel hozzájárulnak a hosszú távú kereskedelmi megállapodások és a fenntartható akvakultúra-gyakorlatok előmozdításához is.

Az ULTFARMS úttörő projekt a Horizont Európa óceánpolitikai küldetése (Horizon Europe Ocean Mission) elnevezésű projekt, amelynek célja az LTA-rendszerek forradalmasítása. Feladata, hogy a kihívást jelentő tengeri körülmények és az alacsony sótartalmú környezetek mellett optimalizálja az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos termelést. Az innovatív műszaki, műszaki, ökológiai és biológiai folyamatok integrálásával az ULTFARMS célja, hogy az Északi-tengeren és a Balti-tengeren található tengeri szélerőműparkokban nyereséges, fenntartható és ökológiailag megbízható termelési láncot hozzon létre az alacsony trofikus fajok (tengeri moszatok és puhatestűek) tekintetében.

Az antimikrobiális szerek állatokon történő alkalmazására vonatkozó uniós megközelítést elsősorban az állatgyógyászati készítményekről szóló, 2018. december 11-i (EU) 2019/6 európai parlamenti és tanácsi rendeletben, valamint az állatgyógyászati készítmények gyógyszeres takarmányokon keresztül történő alkalmazása tekintetében a 2018. december 11-i (EU) 2019/4 európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt szigorú szabályozási intézkedések határozzák meg. Az uniós szabályozási keret tiltja az antibiotikumoknak a növekedés előmozdítására vagy a hozam növelésére való felhasználását. Valamennyi antimikrobiális szer használata állatorvosi rendelvényhez kötött klinikai vizsgálatot vagy bármely más, állatorvos által végzett megfelelő értékelést követően. Bizonyos antimikrobiális szerek nem alkalmazhatók állatoknál, mivel bizonyos humán fertőzések kezelésére vannak fenntartva. Az antibiotikumok megelőző használata csak egy adott állat esetében megengedett, kivételes esetekben és jól meghatározott körülmények között. Emellett uniós szinten farmakovigilanciai rendszert hoznak létre, amely magában foglalja a tagállamok, a Bizottság, az Európai Gyógyszerügynökség és a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai közötti együttműködést az engedélyezett állatgyógyászati készítmények biztonságosságával és hatásosságával kapcsolatos feladatok elvégzése érdekében.

Az élelmiszer-termelő állatoknak – köztük az élelmiszer-termelő víziállatoknak – szánt antimikrobiális állatgyógyászati készítmények uniós értékesítését 2022-ig önkéntes alapon nyomon követték. 2023-tól az értékesítés nyomon követése egy új, jogilag kötelező rendszer keretében történik. Ezek az adatok a haszonállatoknak szánt és az akvakultúrában használt antimikrobiális szerek teljes uniós értékesítésének 2030-ig 2018-hoz képest 50%-kal történő csökkentésére irányuló ambiciózus cél felé tett előrehaladás nyomon követésére szolgálnak (https://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:ea0f9f73-9ab2-11ea-9…). 2026-tól a tagállamoknak adatokat kell gyűjteniük az antimikrobiális szerek uszonyos halakban való alkalmazásáról kategóriánként (atlanti lazac, szivárványos pisztráng, aranydurbincs, farkassügér, közönséges ponty). Ezeknek az antimikrobiális szerek használatára vonatkozó adatoknak kell alapul szolgálniuk az antimikrobiális rezisztencia elleni célzott intézkedések meghatározásához.

A „Stratégiai iránymutatás a fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúrához a 2021 és 2030 közötti időszakra” című dokumentum hangsúlyozza, hogy a fokozott állattenyésztési gyakorlatok révén csökkenteni kell az antibiotikumoktól való függőséget. Ezek a gyakorlatok, amelyek célja az állatjólét és a betegségmegelőzés előmozdítása, döntő fontosságúak az antibiotikum-használattal kapcsolatos kockázatok csökkentése és az antibiotikumok helytelen használatának megszüntetése szempontjából, ugyanakkor igazodnak mind a környezetvédelmi, mind a közegészségügyi célkitűzésekhez.

2022 júliusában a Bizottság és a tagállamok az antimikrobiális rezisztenciát a három legfontosabb egészségügyi veszély egyikeként azonosították. Átfogó jelentést tettek közzé a tagállamok egységes egészségügyi megközelítés szerinti nemzeti cselekvési terveiről az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében (https://health.ec.europa.eu/publications/overview-report-member-states-…) (Egy az egészség, ami azt jelenti, hogy magában foglalja az emberi egészséget, az állati egészséget, a növényegészségügyet és a környezetet, és olyan sokrétű, határokon át terjedő egészségügyi veszély, amelyet egy ágazat önállóan vagy az egyes országok egyedül nem tudnak kezelni).

Az Európai Bizottság 2023. április 26-án elfogadta az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemre irányuló uniós intézkedéseknek az „Egy az egészség” koncepció keretében történő fokozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot, amelyben arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az élelmiszer-termelő állatok, például a tenyésztett halak egészségének és jólétének javítása érdekében, hogy csökkentsék a fertőző betegségek előfordulását és terjedését a mezőgazdaságban, és ezt követően csökkentsék az antimikrobiális szerek használatának szükségességét. A Tanács pedig 2023. június 13-án elfogadta az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemre irányuló uniós intézkedéseknek az „Egy az egészség” koncepció keretében történő fokozásáról szóló ajánlást (https://health.ec.europa.eu/publications/council-recommendation-steppin…). Az ajánlások célja az antimikrobiális szerek körültekintő alkalmazásának előmozdítása azáltal, hogy konkrét célokat határoznak meg az antimikrobiális rezisztenciára és az antimikrobiális szerek emberi egészségre való felhasználására vonatkozóan. Emellett arra ösztönzik a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az élelmiszer-termelő állatok, például a tenyésztett halak egészségének és jólétének javítása érdekében, hogy csökkentsék a fertőző betegségek előfordulását és terjedését a mezőgazdaságban, és ezt követően csökkentsék az antimikrobiális szerek használatának szükségességét.

Amint azt az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemre irányuló uniós fellépéseknek az „Egy az egészség” koncepció keretében történő fokozásáról szóló ajánlás 8. és 9. szakasza említi, az akvakultúrában az antibiotikumoktól való függőség csökkentésére irányuló stratégiák a következők: a fertőző betegségek elleni megelőző és járványvédelmi intézkedések elfogadása; biológiai védelmi intézkedések elfogadása a halgazdaságokban, ami a fertőző állatbetegségekről és egyes állategészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/429 európai parlamenti és tanácsi rendelet (állategészségügyi rendelet) 10. cikke értelmében a felelős személyek kötelezettsége; a tenyésztési technikák ösztönzése az akvakultúrában a betegségekkel szemben rezisztens törzsek kifejlesztése érdekében; a vakcinázás és a bizonyos betegségek megelőzését elősegítő alternatívák alkalmazásának előmozdítása (a vakcinák célzott immunitást biztosítanak meghatározott kórokozókkal szemben; ugyanakkor olyan kihívásokkal is járnak, mint például a fajspecifikus korlátozások); v. az innovatív takarmány-adalékanyagok fejlesztésének és használatának előmozdítása, beleértve a takarmány-adalékanyagokat is, az állatok fiziológiai állapotának javítása érdekében, mint például a rovaralapú takarmányok (ezek a takarmányok fehérje-, kitin- és bioaktív vegyületekben (pl. laurinsavban) gazdagok, amelyek növelhetik a bél mikrobiota sokféleségét, javíthatják a betegségekkel szembeni ellenálló képességet és csökkenthetik a halliszttől való függőséget), probiotikumok (Probiotikumok, például a bacillus és a lactobacillus fokozza az immunitást, a növekedést és a stressztűrést, miközben elnyomja a kórokozókat, a prebiotikumokat (prebiotikumok, pl. fruktooligoszacharidok (FOS) és a mannanoligoszacharidok (MOS) szelektíven ösztönzik a hasznos bélbaktériumokat, javítva a tápanyagfelszívódást és az immunreakciókat) és szimbiotikát (amely ötvözi a probiotikumokat és a prebiotikumokat, szinergikusan fokozza a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, a bélmorfológiát és a mikrobiomegyensúlyt); folyamatos képzés biztosítása a halgazdaság valamennyi tagja számára a fertőzések megelőzésével és leküzdésével, valamint a biológiai védelemmel kapcsolatos ismeretek tekintetében (az (EU) 2016/429 rendelet 11. cikkével összhangban is); a megfelelő iszapkezelés biztosítása a betegségek és más kórokozók megelőzése érdekében.

Ezek az alternatív stratégiák összhangban vannak a FAO/WHO iránymutatásaival, előmozdítva a környezetbarát akvakultúra-gyakorlatokat, amelyek javítják a halak egészségét, minimalizálják a hulladék mennyiségét és csökkentik az ökológiai károkat.

Az uniós szabályozási keret megerősítése érdekében a tagállamok többéves nemzeti akvakultúra-stratégiai terveket hajtanak végre, amelyek magukban foglalják az antimikrobiális rezisztencia csökkentésére vonatkozó célokat, amelyeket gyakran az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA) finanszíroz. E tervek célja a biológiai biztonság fokozása, az oltási programok előmozdítása és az alternatív terápiákba történő beruházások előmozdítása.

Az EU emellett finanszírozást biztosít az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos projektekhez az akvakultúra-ágazatban (Európai horizont és ETHAA). Például a Cure4Aquaing az antibiotikumok bioalapú alternatíváinak fejlesztésére összpontosít, valamint a NeoGiANT, amely a mezőgazdasági melléktermékeket természetes antimikrobiális készítményekké hasznosítja.