Antibiotikum-rezisztens baktériumok az akvakultúrában és az éghajlatváltozásban: Az egészségügy kihívása a földközi-tengeri térségben

Az akvakultúra az a termelő tevékenység, amely döntő szerepet fog játszani az ezredforduló előtt álló kihívások, például az embert támogató fehérjék és a környezet tiszteletben tartása terén. Az akvakultúra fontos gazdasági tevékenység a Földközi-tenger medencéjében. Az akvakultúra-gyakorlatok azonban jelentős hatást fejtenek ki, mivel kezelésre és profilaxisra antibiotikum-használattal járnak. Az antibiotikumok akvakultúrában való alkalmazásának következményeként antibiotikum-rezisztencia alakul ki a környező baktériumokban a vízoszlopban, az üledékben és a halakhoz kapcsolódó baktériumtörzsekben. A horizontális génátvitel révén a baktériumok diffúzhatják az antibiotikum-rezisztencia géneket és a mobilrezisztancia géneket, továbbterjesztve a genetikai meghatározó tényezőket. A kiváltott antibiotikum-rezisztencia könnyen átterjed a vízi mikrobiális közösségek között, és onnan elérheti a humán patogén baktériumokat, ami érvénytelenné teszi az antibiotikumok alkalmazását az emberi egészségre. Az éghajlatváltozás jelentős szerepet tölt be ebben az összefüggésben, mivel a hőmérséklet emelkedése ugyanúgy befolyásolhatja a baktériumok sejtfiziológiáját, mint az antibiotikumok, ami az antibiotikum-rezisztencia kezdetét eredményezi. A Földközi-tenger az éghajlatváltozás szempontjából „hotspotot” jelent, és az akvakultúra antibiotikum-rezisztenciájának szempontjai ezen a területen jelentősen felerősödhetnek, ezáltal növelve az emberi egészséget fenyegető veszélyeket. Gyakorlatokat kell elfogadni az emberi egészségre gyakorolt negatív hatások ellensúlyozására, az antibiotikumok használatának csökkentésével, ami kulcsfontosságú kérdés. Addig is fel kell lépni az éghajlatváltozás ellen, csökkentve az emberi eredetű hatásokat, például a légkörbe történő szén-dioxid-kibocsátást. Az „Egy az egészség” típusú megközelítés, amely a fenntarthatóság elveivel összhangban különböző készségek, például az állat-egészségügyi, az ökológia és az orvostudomány beavatkozását foglalja magában, szükséges és határozottan ajánlott ahhoz, hogy szembe lehessen nézni ezekkel a földközi-tengeri térségben az emberek és állatok egészségével, valamint a környezet biztonságával kapcsolatos fontos kihívásokkal.