A közösségi és vállalati identitás szerepe az uszonyos halak tenyésztésére vonatkozó szociális engedélyben

Skócia jelenleg az atlanti-óceáni lazac egyik legnagyobb akvakultúra-termelője. Az elmúlt két évtizedben tapasztalt gyors növekedés mellett azonban érdekvédelmi és természetvédelmi csoportok petíciókat, kampányokat és jogi kihívásokat kezdeményeztek, ami azt a benyomást kelti, hogy a skót halak tenyésztése társadalmi elfogadottsági válságban van. Kvalitatív, megalapozott esettanulmányi megközelítést alkalmaztak e kérdés mélyreható vizsgálatára, felhasználva a szociális engedély elméleti keretét a működéshez. A Lewis és Harris szigetét, valamint Argyll és Bute megyét közös tengeri kultúrájuk, az uszonyos halak akvakultúrájának előtérbe helyezése, valamint a köztük lévő kulturális és társadalmi-gazdasági különbségek miatt választották ki. A közösségi tagokkal és az érdekelt felekkel készített interjúkat tematikusan elemezték, és rámutattak arra, hogy az uszonyos halak tenyésztésének megítélése összetett. A közösségi identitás, valamint az ipar identitása bizonyítottan fontos szerepet játszik az ágazat megítélésében. Ez hatással van az uszonyos halak tenyésztési ágazatának SLO-jára, valamint azokra az intézkedésekre, amelyeket az ágazat a helyi közösségekkel való integráció érdekében tesz. Ez a munka hozzáadódik továbbá a szurkolói kapcsolattartók szakirodalmának bővülő tényalapjához, ez a kontextus kulcsfontosságú, és jelentős megfontolásnak kell lennie az ágazat vállalati szociális stratégiájában.