Csendes-óceáni osztriga (Crassostrea gigas) növekedésmodellezése és az európai tengeri akvakultúra mutatói az éghajlatváltozás bizonytalansága esetén

Az akvakultúra fejlesztése Európában, bár döntő fontosságú az Európai Unió (EU) kék növekedési stratégiája szempontjából, az elmúlt évtizedekben stagnált, nagyrészt amiatt, hogy a partközeli part menti övezetben a világűrért a potenciális felhasználások között nagy verseny folyik, valamint az uniós és nemzeti szintű egyértelmű prioritások, szakpolitikák és tervezés hiánya miatt. A széles körű tengeri területrendezés, beleértve az akvakultúra számára kijelölt zónák kijelölését, a megfelelő széles térbeli kiterjedésű, nem könnyen elérhető térbeli adatokat, valamint az éghajlatváltozás lehetséges hatásainak értékelésére szolgáló modellelőrejelzéseket igényel. Ebben az esetben az Atlanti-óceán északkeleti partját, az Északi-tengert és a Földközi-tengert magában foglaló tengeri ökoszisztéma-modellből (a páneurópai POLCOMS-Ersem modellkonfigurációból) származó napi klorofill-a, vízhőmérséklet, sótartalom és aktuális sebességkimenetek szolgálnak a csendes-óceáni osztriga (Crassostrea gigas) dinamikus energiaköltségvetési növekedési modelljének megvalósításához. A növekedésre nagyjából alkalmas területeket a fent említett modellváltozók felhasználásával alkalmazott küszöbérték-tűrési tartomány, valamint a batimetriai adatok felhasználásával határozták meg. Az osztriga-növekedés idősorait egyszerűsített mutatókká alakították át, amelyek hasznosak az ágazat számára (pl. a piaci súly eléréséig eltelt idő), és feltérképezték. Az évszázad elején készült mutatótérképek mellett modellezést és feltérképezést is végeztek két ellentétes, az évszázad késői éghajlatváltozási előrejelzéshez, a 4.5. és 8.5. reprezentatív koncentrációs pályát követve. Azokat a területeket, amelyekről megállapítást nyert, hogy jelenleg és a jövőben is jó osztriga-növekedési potenciállal rendelkeznek, az éghajlatváltozás robusztussága szempontjából tovább értékelték (azaz ahol az osztriga-növekedésre vonatkozó előrejelzések összehasonlíthatók a különböző jövőbeli éghajlati forgatókönyvek között). Európa számos területét kiemelték a csendes-óceáni osztriga-termesztés fejlesztésének kiemelt területeként, beleértve a francia Atlanti-óceán, az Északi-tenger déli része, valamint Nyugat-Skócia és Írország part menti vizeit. Északnyugat-Afrika mentén is nagy potenciális növekedési csomópontot azonosítottak, amelyhez hűvös, termelékeny, felemelkedő part menti övezet kapcsolódik. Az itt javasolt keret rugalmas megközelítést kínál az ökológiai bemeneti adatok, az éghajlati és ökoszisztéma-modell-forgatókönyvek, az akvakultúrával kapcsolatos modellek, az érintett fajok, a mutatótípusok és a toleranciaküszöbök széles skálájára. Javasoljuk, hogy ezeket az információkat, valamint további társadalmi-gazdasági és környezeti adatokat foglaljanak bele a kiterjedtebb területi értékelésekbe és tervezésbe.