Az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló, 2007. június 11-i 708/2007/EK tanácsi rendelet (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A32007R0708&…) keretet biztosít a vízi környezetnek az e fajok tenyésztésével kapcsolatos kockázatokkal szembeni védelméhez. Szabályozza az EU-n belüli mozgásukat, valamennyi vízi fajra és termelési típusra kiterjedően, és külön szabályok vonatkoznak a zárt akvakultúra-létesítményekre, valamint a IV. mellékletben felsorolt fajokra vonatkozó mentességre.

Az akvakultúra-ágazat szereplőinek engedélyt kell kérniük egy idegen faj betelepítésére vagy egy nem honos faj áttelepítésére az uniós tagállam illetékes közigazgatási szervétől (a továbbiakban: illetékes hatóság). A kérelmezőnek az I. mellékletben meghatározott indikatív iránymutatásoknak megfelelően dokumentációt kell benyújtania. A tanácsadó bizottság értékeli, hogy a kérelem tartalmazza-e az összes szükséges információt, és megállapítja annak elfogadhatóságát és a lehetséges kockázatokat. A bizottság ezt követően továbbítja véleményét az illetékes hatóságnak, amely eldönti, hogy a megállapított eljárásnak megfelelően kiadja-e vagy megtagadja-e az engedélyt.

Az akvapónia innovatív akvakultúra-termelési rendszer, amely egyetlen termelési rendszerben ötvözi a visszaforgatott akvakultúra-rendszerekben (RAS) történő haltermelést a hidroponikus növénytermesztéssel (a növények talaj nélküli termesztésének technikája). Fenntartható és hatékony gazdálkodási módszerről van szó, amely megszünteti a talajigényt és megőrzi a vizet.

Ennek a technikának több előnye is van:

Vidéki területeken, de városi és félvárosi környezetben is elhelyezkedhet, beleértve a városi épületeket (pl. tetőtetők) és az ipari helyszíneket (pl. használaton kívüli helyszínek), ami önellátást biztosít az uniós régiók számára a lakosok munkahelyeinek, valamint a friss zöldségeknek, halaknak és gyümölcsöknek a biztosításában. Ez a stratégiai elhelyezés nemcsak a földszerzési költségeket csökkenti, hanem az akvakultúra számára is teret biztosít a városi területekhez közelebbi haltermeléshez, ezáltal csökkentve a szállítási költségeket és csökkentve a termelés teljes szénlábnyomát.

Ez egy ökológiailag felelős zárt rendszer, amely nem alkalmaz vegyi műtrágyákat, mivel önfenntartó rendszer. A haltartályokból származó vizet szűrőkön keresztül visszavezetik a növények ágyainak táplálására, majd visszajuttatják a haltartályokba. A halak és a növények szimbiotikus kapcsolatot alakítanak ki, ahol a növények megtisztítják a halhulladékot, a halak pedig tápanyagokat táplálnak a növényeknek.

Nincs szükség növényvédő szerek használatára.

Elkerüli a szezonalitás korlátait, mivel a növényeket és a halakat az évszaktól és az időjárási viszonyoktól függetlenül egész évben meg lehet termeszteni.

Az akvapónia megvalósításának és fejlesztésének néhány kihívása a következő:

Magas kezdeti költségek: az akvapóniás rendszer létrehozása költséges lehet, mivel speciális berendezésekre, például tartályokra, szivattyúkra és szűrőrendszerekre, valamint magas energiaigényekre van szükség.

Technikai szakértelem: ez megköveteli a halak és növények vízminőségének napi karbantartását és folyamatos vizsgálatát, valamint a haltenyésztés és a hidroponikus rendszerek ismeretét. A halak és a növények igényeinek kiegyensúlyozása összetett lehet, és folyamatos tanulást és alkalmazkodást igényel.

Nem minden növény és hal virágzik akvaponikus rendszerekben: a technika nem minden növénykultúra esetében megfelelő, és korlátozott növény- és halfajtával is elvégezhető.

Jövedelmezőség: jelenleg problémát jelent a méretezhetőség, hogy a zöldségek nagy mennyiségben, nyereséges áron készüljenek.