Az akvakultúra-telepeken az óceánok jelenlegi sebességének haljóléten alapuló osztályozási módszere

A tengeri akvakultúra egyik fő tendenciája az, hogy a termelést egyre inkább kitett területekre helyezik át, időnként durva óceáni eseményekkel. Nem világos azonban, hogy a halak boldogulni fognak-e ezekben a szélsőséges környezetben, mivel hiányoznak a jelenlegi környezeti viszonyok alapos leírása a halak jóléte tekintetében. Ebben a tanulmányban az óceánokra vonatkozó adatokat akusztikai Doppler-áramprofilerek segítségével gyűjtötték a norvég part menti 5 mo-nak kitett 5 helyen. A jóléti kockázatok értékeléséhez az aktuális adatokat összehasonlították az úszási képesség ismert korlátaival, például a viselkedésbeli változások megjelenésével és a kritikus úszási sebességgel (Ucrit), az atlanti lazac Salmo salar-val és az atlanti-óceáni lazac Cyclopterus lumpus-ával. Konkrétan, az atlanti lazac úszási viselkedésére gyakorolt várható hatás alapján az aktuális sebességeket minden területen 6 kategóriába sorolták, és az egyes kategóriákon belüli áramlatok időtartamát a vízoszlopra vonatkozó homogén és nem homogén kritérium alkalmazásával ellenőrizték. Ezt követően a jelenlegi sebességeket összehasonlították a releváns hőmérsékleteken előre jelzett Ucrit-szel, valamint az atlanti-óceáni lazac és halfogások méretével. Ezenkívül sor került a legveszélyeztetettebb helyszínen bekövetkező szélsőséges események részletes jellemzésére is. Az 5 helyszín közül csak 1 haladta meg az atlanti-óceáni lazac Ucrit-t, míg az összes területen egyszerre 33 órán keresztül az Ucrit fölötti áramlatok voltak jelen. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy felelősségteljes atlanti-óceáni lazactenyésztés lehetséges a veszélyeztetettnek tekintett területeken, míg a lepényhal-alakúakat védettebb környezetre kell korlátozni. A bemutatott módszer más akvakultúrás halfajokra is alkalmazható, amennyiben megfelelő adatok állnak rendelkezésre.