Egyszerű modell a mészhéjú állatok tenyésztésére szolgáló területek számára, a betegségek behurcolásának és terjedésének kockázata alapján

Az Európai Unió Tanácsának 2006/88/EK irányelve előírja, hogy a jegyzékbe foglalt víziállat-betegségek kockázatalapú felügyeletét (RBS) minden akvakultúra-termelő vállalkozásra alkalmazni kell. Ennek alapja a magas kockázatú gazdaságkategóriákra, állattípusokra és földrajzi területekre irányuló erőforrások hatékony felhasználása. E követelmény teljesítése érdekében a hal- és kagylógazdaságokat a betegségek behurcolásának és terjedésének kockázata szerint kell rangsorolni. Bemutatunk egy módszert a kagylótenyésztési területek kockázati besorolására a betegségek behurcolásának és terjedésének kockázata alapján, és bemutatjuk, hogy miként alkalmazták ezt a megközelítést Anglia és Wales 45 kagylótenyésztési területén. A kockázati modell megalapozására tíz paramétert használtak, amelyeket a kórokozók átvitelének kapcsolódó útvonalai alapján négy kockázati téma köré csoportosítottak: i. élő állatok mozgása, ii. víz útján történő átvitel, iii. rövid távolságú mechanikai terjedés (madarak) és iv. nagy távolságra történő mechanikai terjedés (hajók). A (szakértői ismereteken alapuló) súlyokat alkalmazták mind az egyes paraméterekre, mind pedig a bevezetés és terjedés kockázatos témáira, azok viszonylagos jelentőségének tükrözése érdekében. Táblázatos modellt dolgoztak ki a kórokozók behurcolásának és terjedésének kockázatára vonatkozó kvantitatív pontszámok meghatározására minden egyes kagylótenyésztési terület esetében. Ezeket a pontszámokat arra használták, hogy egymástól függetlenül rangsorolják a behurcolás és a terjedés kockázatát. A kockázati pontszámok alapján küszöbértékeket határoztak meg a bevezetésre és a különbözetre vonatkozó kockázati kategóriák (alacsony, közepes és magas) meghatározására. Az egyes területek behurcolására és elterjedésére vonatkozó kockázati kategóriákat kombinálták, hogy átfogó kockázati kategóriákat biztosítsanak a területalapú szintű kockázatalapú felügyeleti program megalapozása érdekében. Az Európai Bizottság kockázatalapú felügyeletre vonatkozó iránymutatásában javasolt, a behurcolás és a terjedés kockázatára vonatkozó kombinált kockázati kategória-kijelölési keretrendszert alkalmazva a 4, 10, illetve 31 területet magas, közepes, illetve alacsony kockázatúnak minősítették.