Új megközelítés a tengeri lehetőségek költségeinek és a területrendezéshez és -megőrzéshez használt pénzbeli értékeknek az értékelésére; a Nápolyi-öböl esettanulmánya, Földközi-tenger, Olaszország

A védelmi intézkedések (mint védett tengeri területek) a part menti ökoszisztémák fenntartásának kulcsfontosságú eszközei. Számos tartalékot azonban a nem megfelelő övezetekkel kapcsolatos problémák jellemeznek, amelyek kizárják a fontos területeket a gazdasági tevékenységekből, ami a helyi lakosság erős ellenségességét eredményezi. Ezért a tengeri ökoszisztémák védelme érdekében becslésekre van szükség a használatban lévő tengeri gazdasági értékekre vonatkozóan annak érdekében, hogy megtalálják a legjobb kompromisszumot a természetvédelmi prioritások és a helyi lakosság szükségletei között. A fő emberi tevékenységek (nagy- és kisüzemi halászat, akvakultúra, tengerparti üdülőhelyek, jachting, búvárkodás és kereskedelmi hajózás) pénzben kifejezett értékének becslésére szolgáló algoritmusokat itt a Nápolyi-öböl (Tirrén-tenger középső része, Olaszország) példájaként alkalmazzák. Ezek az algoritmusok különböző forrásokból származó adatokon alapulnak (kérdőívek, nyomonkövetési tevékenységek, hivatalos helyi önkormányzati jelentések, internetes és tudományos szakirodalom). Összehasonlíthatók egymással is, mivel a kibocsátásuk ugyanabban a mértékegységben van kifejezve. A modellkidolgozási folyamat során kidolgozták és alkalmazták a szisztematikus természetvédelmi tervezési folyamat alternatív költségeinek felmérésére szolgáló, „rendszerszintű költségértékelés” elnevezésű új, rugalmas megközelítést. Az eredmények azt mutatják, hogy a Nápolyi-öbölben a teljes forgalom évi 3 950 753 487 EUR, a kisüzemi halászat becslése nélkül pedig évi 747 647 887 EUR, míg egy hektár tengeri terület értéke 40,672 EUR, illetve 7 696 EUR/év, kivéve a kisüzemi halászati tevékenységet. A kisüzemi halászati tevékenység kivételével a tengerparti üdülőhely és a jachting egy hektárnyi tengeri területre vonatkozóan a legmagasabb értékeket mutatja. Következésképpen az SCA olyan rugalmas megközelítés, amelyben nincs mindig szükség hosszú és költséges mintavételi kampányokra, feltéve, hogy két feltételezést kell figyelembe venni a használat közbeni költségek hiteles becsléséhez: i. nem használják fel ugyanabban az értékelési rétegben a gazdasági tevékenységekre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra vonatkozó adatokat, mivel ez a költségek túlbecsléséhez vezethet, és ii. az SCA-módszer hatékony, ha a vizsgálati területet jól ismerő gazdasági szereplők használják, mivel képesek felismerni a helyi lakosság gazdasági tevékenységeit befolyásoló paramétereket.