A genomalapú lazac fenntarthatósági értékelési kerete

Ebben a dokumentumban egy fenntarthatósági értékelési keretre vonatkozó javaslatot terjesztenek elő, amely esettanulmányként a lazac genomszerkesztését alkalmazza. A lazactenyésztési ágazat számos kihívással néz szembe, amelyek akadályozzák a fenntartható termelést. A genomszerkesztés olyan eszközzé vált, amely javíthatja a szelektív nemesítési és takarmány-összetevőket az akvakultúrában, és ezáltal olyan megoldásokat kínál, mint a lazactenyészettel és más kórokozókkal szembeni rezisztencia, valamint a vadon élő, veszélyeztetett állományokkal való keresztezést csökkentő sterilitás. Mivel az akvakultúra egyik célja, hogy gyakorlatai és termékei hozzájáruljanak a fenntarthatósághoz, a genomszerkesztés használatát a fenntarthatóság szempontjából is értékelni kell. E munka során három információforrásra támaszkodik: kormányzati hivatalok és ipari szervezetek által közzétett stratégiai és szakpolitikai dokumentumok; a vonatkozó GMO-szabályozások és működési jelentések; a norvég kulcsfontosságú érdekelt felekkel és négy félig strukturált polgári csoporttal készített 19 félig strukturált interjúból származó kvalitatív empirikus adatok. Az elemzések megállapításait a Stockholmi Rezilienciaközpontban kidolgozott, az ENSZ fenntartható fejlődési céljain és a fenntarthatóság három pillérén alapuló, a fenntarthatóságot szolgáló hegesztőpogácsa-modell kapcsán vitatják meg: bioszféra, társadalom és gazdaság. A dokumentumok elemzése és az interjúk adatainak elemzése három fő megállapítást mutat be, egyet a fenntarthatósági pilléren belül. Először is megállapították, hogy a bioszféra pillére – beleértve a környezet és a vadon élő lazac védelmét is – a fő fenntarthatósági kérdés, és ezért fontos az akvakultúra-ágazat fenntarthatóságának értékelése és a genomalapú lazac esetleges bevezetése szempontjából. Másodszor, a társadalmi pillérbe be kell építeni a kulturális és természeti erőforrások megőrzését, és norvég összefüggésben ez magában foglalja a számi kultúra vadon élő lazacállományoktól való függőségének megőrzését. Harmadszor, a gazdaságba be kell építeni az állatjólétet, mind a hatékonyság, mind az etikai felelősségvállalás érdekében. A helyi és nemzeti feltételek, valamint a szóban forgó halfajok bizonyos mértékű elfogadásával ugyanezt a keretet lehet használni általában a genomszerkesztésű uszonyos halak fenntarthatósági értékeléséhez.