Az akvakultúra fenntarthatóságának biztosítása a gazdaságon kívül

Ez a dokumentum a „mezőgazdasági üzemen kívüli” garanciák megjelenését vizsgálja az akvakultúra-ágazatban, amelyek célja a mezőgazdasági kistermelők bevonásának fokozása és a környezeti fenntarthatóság fokozása. Az elemzés egy „bizonyítási skálát” tár fel, amely a fenntartható termelésbe és fogyasztásba vetett bizalom ellentétes szintjeit mutatja. E spektrum egyik végén olyan, belső ellenőrzésen alapuló, önmeghatározott bizonyossági modellek előmozdítására irányuló kísérletek jelennek meg, amelyek egyre nagyobb bizalmat képviselnek a vizsgálati alanyok azon képessége iránt, hogy az egyes gazdaságokon túlmutató fenntarthatósági fejlesztéseket szervezzenek. E spektrum másik, dominánsabb végéhez azonban előíró és külsőleg ellenőrzött bizonyossági modellek tartoznak, amelyek magas szintű, ellenőrzésen alapuló bizonyosságot igényelnek, ami az egyes gazdaságokon túlmutató fenntarthatósági gyakorlatokkal szembeni bizalmatlanságot mutat. A dokumentum arra a következtetésre jut, hogy a fenntarthatóság növelése érdekében a mezőgazdasági megbízhatósági modelleken túl le kell küzdeni az előíró jellegű bizonyosság korlátait azáltal, hogy alapvetően új módokat találnak a mezőgazdasági termelők és helyi partnereik globális agrár-élelmiszeripari rendszerbe vetett bizalmára.