A területi hatékonyság előmozdítása a tengeri térségben, társadalmilag fenntartható módon: A földközi-tengeri térségben végzett, többcélú felhasználásra vonatkozó értékelésből levont tanulságok

A tengeri területek iránti egyre növekvő igényekkel összefüggésben és a tengeri „területi hatékonyságra” törekedve szükségessé válik a többcélú felhasználás (MU) a többé-kevésbé kompatibilis tengeri felhasználások összeszereléséhez. Ebben a dokumentumban a Földközi-tenger medencéjében széles körben előforduló, a kisüzemi halászatot, az idegenforgalmat és a védett tengeri területekhez kapcsolódó természetvédelmet magában foglaló „puha MU” potenciálját értékelik Görögországban. Annak ellenére, hogy az MU koncepciója még nem szerepel sem a tengeri területrendezésről szóló jogszabályokban, sem a stratégiai szakpolitikai dokumentumokban, főként a rendkívül versenyképes és expanzív tengeri tevékenységek (pl. akvakultúra) kizárólagos jogait előnyben részesítő szárazföldi területrendezési tervek dominanciája miatt, a fenti MU-t a helyi közösségek egyre gyakrabban alkalmazzák társadalmi-gazdasági eszközként (halászati turizmus), amely alkalmanként a természetvédelemre is irányulhat. A hajtóerők, a hozzáadott értékek, az akadályok és a negatív hatások (Dabi) elemzését követően a vizsgálat tárgyát képező tőkepiaci unió alkalmazásával kapcsolatos kihívások/korlátok és lehetőségek széles skálájára derült fény, amelyeket olyan társadalmi-gazdasági, környezeti, politikai-szabályozási és technológiai tényezőkbe csoportosítottak, amelyek lehetővé tehetik vagy alááshatják ezt a MU-t a görög tengereken. A dokumentum arra a következtetésre jut, hogy a halászattól függő területeken óriási lehetőségek rejlenek az említett MU fejlődésében, összhangban a kisüzemi halászat hosszú múltra visszatekintő hagyományával, amely hanyatlása ellenére továbbra is az egyik legfontosabb a part menti övezetekben, valamint a távoli és szigeti közösségekben, és alapvetően meghatározza sajátos társadalmi és kulturális identitásukat. Emellett a kisüzemi halászatnak alacsony a környezeti hatása, és a turisták és a helyi közösségek is fokozatosan egyre inkább a megőrzésre összpontosítanak. Ezért a MU-t a tengeri területek fenntartható hasznosításának eszközeként emelik ki, támogatva a kék növekedési menetrendet és a tengeri természeti és kulturális tőke újbóli összekapcsolását, ezáltal újradefiniálva azon halászok szerepét is, akik méltányos feltételek mellett a tengeri biológiai sokféleség védelmezőivé és a védett területek halállományaival és ökoszisztémáival való fenntartható gazdálkodás kulcsszereplőivé válhatnak.