Az akvakultúra-melléktermékek térnyerése: Az élelmiszer-termelés, -érték és -fenntarthatóság stratégiai felhasználás révén történő növelése

2000 óta a vadon élő halaknak a gazdaságok termelésében való felhasználása növelte a haltermelést, más néven: A halkiáramlás (FI:FO) aránya az akvakultúra-termelést övező fenntarthatósági párbeszéd elsődleges szempontja volt. Sokkal kevesebb figyelmet fordítottak a továbbfeldolgozás fenntarthatóságára, beleértve a melléktermékek kezelésének módját is. Ez a dokumentum új információkkal szolgál az akvakultúra-melléktermékek jelenlegi felhasználásáról egy, a skót atlanti lazacágazatról szóló esettanulmányban. A megállapítások azt mutatják, hogy a melléktermékek stratégiai kezelése révén jelentős lehetőségek rejlenek az ipar fenntarthatóságának növelésére az emberi fogyasztásra alkalmas hozam maximalizálása révén. A melléktermékek teljes körű felhasználása felé való elmozdulás támogatása érdekében ez a dokumentum egy lépéssel tovább megy, hangsúlyozva, hogy maximalizálni kell az emberi fogyasztásban való felhasználásukat és ki kell választani az állati takarmányt, kiemelve ennek gazdasági, élelmezésbiztonsági és környezeti előnyeit. Az esettanulmányon alapuló feltáró forgatókönyvek alapján a dokumentum megállapítja, hogy Skócia több mint 60%-kal növelheti a haltenyésztésből származó élelmiszer-termelést, 803%-kal növelheti a melléktermékekből származó bevételt, és több mint 5%-kal növelheti az iparág alsó vonalát anélkül, hogy új ketreceket kellene a vízbe helyezni, vagy több tengeri erőforrást kellene használnia. Mivel az akvakultúra-ágazat a termelés és a feldolgozás új korszakába lép, ahol a termékek széles köre állítható elő egyetlen fajból, törekedni kell a fenntarthatóságra az értéklánc egészében. Reméljük, hogy az e dokumentumban felvetett elképzelések további vitát és együttműködést fognak ösztönözni ebben a témában.