A globális akvakultúrából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás számszerűsítése

A globális akvakultúra jelentősen hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz közvetlenül (az élelmiszerek rendelkezésre állásának és hozzáférhetőségének növelésével) és közvetve (a gazdasági fejlődés motorjaként). Az akvakultúra fenntartható bővítésének lehetővé tétele érdekében meg kell ismernünk, hogy az akvakultúra hogyan járul hozzá a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz, és hogyan csökkenthető. Ez a tanulmány számszerűsíti az akvakultúrából (kivéve a vízi növények tenyésztését) származó globális ÜHG-kibocsátást, és a fő fajcsoportok és földrajzi régiók számára korszerű, kereskedelmi takarmányformák használatára összpontosít. Itt azt mutatjuk, hogy 2017-ben a globális akvakultúra az emberi eredetű ÜHG-kibocsátás mintegy 0,49%-át tette ki, ami nagyságrendje hasonló a juhtenyésztésből származó kibocsátásokhoz. A szerény kibocsátások az akvakultúrának a szárazföldi állatállományhoz (szarvasmarha, juh és kecske) viszonyított alacsony kibocsátási intenzitását tükrözik, ami nagyrészt annak tudható be, hogy az akvakultúrában nincs emésztőszervi CH4, amihez az uszonyos halak és kagylók magas termékenységi és alacsony takarmány-átváltási aránya társul.