Fekete-tengeri akvakultúra: Örökség, kihívások és jövőbeli lehetőségek

A felelősségteljes akvakultúra, a vízi szervezetek tenyésztése fenntartható stratégiai ágazat a szárazföldi és part menti közösségek számára. Jelentősen hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz és a gazdasági fejlődés fokozásához; foglalkoztatási lehetőségeket kínál, és gyakran hozzájárul a környezet által nyújtott ökológiai szolgáltatásokhoz. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az akvakultúra globális élelmezésbiztonsághoz való hozzájárulását széles körben bizonyítja az ipar 1970 óta tartó évi 7,5%-os növekedése. 2018-ban az akvakultúra elérte az eddigi legmagasabb termelést, 114,5 millió tonna élőtömeget, a mezőgazdasági üzemek teljes kapuértékesítési értéke pedig 263,6 milliárd USD volt. Ez az akvakultúra kulcsfontosságú szereplővé teszi a kék növekedés koncepcióját, és jelentősen hozzájárul annak egyes kulcsfontosságú fenntartható fejlesztési céljaihoz. Ez különösen igaz azokra a földrajzi területekre, ahol a helyi gazdaságok nagymértékben függenek a halászati termékektől, ugyanakkor a fenntartható kirakodásokhoz való hozzáférést ökológiai akadályok akadályozzák. Az egyik ilyen területet a Fekete-tenger medencéje képviseli. Míg a fekete-tengeri halászat éves termelése 1990 óta jelentősen eltér, és a jelenlegi kirakodások jelentősek, jelenleg egyre nagyobb figyelmet fordítanak az akvakultúra fejlesztésének fellendítésére a Fekete-tengerrel határos országok mentén, és a tengeri akvakultúrát a teljes halászati termelés jelentős tényezőjének tekintik. Mindazonáltal ebben a régióban az akvakultúra fejlesztése nem homogén, és fejlődését eddig környezetvédelmi, gazdasági, társadalmi és általánosabb irányítási kérdések korlátozták. Ez a dokumentum első alkalommal próbál átfogó, új perspektívát adni a fekete-tengeri akvakultúra-ágazatról, hangsúlyozva a regionális együttműködés fontosságát, amely az ágazat fenntartható fejlődése támogatásának alapvető pillére. A dokumentum különböző nézőpontokból foglalkozik a fekete-tengeri akvakultúrával: felvázolja a fekete-tengeri környezet fő jellemzőit; megvitatja a legelterjedtebb tenyésztett vízi fajokat és az új fajokban rejlő lehetőségeket; meghatározza az akvakultúra fejlesztésére vonatkozó nemzeti megközelítéseket, megosztja a sikertörténetekkel kapcsolatos információkat, miközben rávilágít az előttünk álló főbb kihívásokra és prioritásokra. Ez a közös törekvés hasznos hozzájárulást jelent majd a Fekete-tenger partján fekvő országok számára ahhoz, hogy megválaszolják a rendelkezésükre álló számos kérdést, valamint az akvakultúra-ágazattal szembeni elvárásaikat.