A tengeri hallárvák mikrobiális közösségének kezelése: Holisztikus perspektíva a lárkultúra számára

A jó minőségű fiatal egyedek rendelkezésre állása számos tengeri halfaj tenyésztésében szűk keresztmetszetet jelent. A lárvák és mikrobák közötti káros kölcsönhatások a lárvatenyésztés rossz életképességének és minőségének fő okai. Ebben a felülvizsgálatban ökológiai és ökofiziológiai szempontból vizsgáljuk a hallárvák mikrobiális közösségét azzal a céllal, hogy kialakítsuk a mikrobiális gazdálkodás tudásalapját. A lárvák nagy számban vannak kitéve külső és belső forrásokból származó mikrobáknak az intenzív akvakultúrában, de viszonylagos jelentőségük az alkalmazott tenyésztési technológiától (különösen az átfolyástól és a visszakeringető rendszerektől) és a víznek a haltartályokban való retenciós idejétől függ. A hangsúly általában a rendszerbe belépő mikrobákon volt, de a rendszeren belüli növekedésből származó mikrobák általában a lárvák által tapasztalt mikrobák jelentős részét teszik ki. A kultúrától független módszerek a lárvákkal összefüggésbe hozható bakteriális fajok váratlanul nagy gazdagságát tárták fel, és 100–250 működési rendszertani egység kapcsolódik egy egyedhez. A lárvák mikrobiótaja gyorsan változik a metamorfózisig, valószínűleg az emésztőtraktusban a gazda-mikrobák, valamint a mikrobák és a mikrobák közötti kölcsönhatások változásai által okozott szelekciós nyomás változása miatt. Bár a lárvák mikrobiótaja jelentősen eltér a víz és az élő táplálék mikrobiótajától, a víz mikrobiótaja erősen befolyásolja a lárvák mikrobiótaját. A lárvák és a mikrobák közötti in vivo kölcsönhatások megértésének korai szakaszában vagyunk, de egyes, a halakon kívüli állatokkal végzett vizsgálatok hangsúlyozzák, hogy eddig alábecsültük e kölcsönhatások összetettségét. Példákat mutatunk be e kölcsönhatások sokféleségére. Számos mikrobiális kezelési módszer létezik, amelyek a mikrobák nem szelektív csökkentésére, a mikrobák szelektív növelésére és a lárvák mikrobákkal szembeni ellenálló képességének javítására összpontosítanak. Viszonylag kevés módszert azonban alaposan tanulmányoztak. Úgy véljük, hogy a mikrobiális gazdálkodásra vonatkozó megközelítések sokféleségének növelésével sokat lehet nyerni. Mivel számos mikrobiális kezelési módszer a mikrobiális közösség zavarai, azzal érvelünk, hogy ökológiai elméletre van szükség a mikrobák és a mikrobák és lárvák közötti kölcsönhatások hosszabb távú következményeinek előrejelzéséhez és teszteléséhez. Végezetül ajánlásokat fogalmazunk meg a jövőbeli kutatásra és fejlesztésre vonatkozóan.