– Mielőtt az akvakultúra-gazdaságok működnének, a jövőbeli akvakultúra-termelőknek engedélyt kell szerezniük az illetékes nemzeti hatóságoktól (az engedélyekért időnként regionális hatóságok is felelősek). A hatóságok értékelésük során ellenőrzik, hogy a javasolt helyszín megfelelő-e, és gondosan ellenőrzik a gazdaság környezetre gyakorolt lehetséges hatását.
– Az akvakultúra-termelőknek engedélyre van szükségük ahhoz, hogy tengervizet vagy édesvizet használjanak a gazdaságban. Amikor visszakerülnek a környezetbe, a víztest állapota nem romlik.
Ezenkívül az akvakultúrás létesítményeket az állat-egészségügyi hatóságoknak nyilvántartásba kell venniük vagy engedélyezniük kell, és mind a mezőgazdasági termelő, mind pedig e hatóságok kötelesek felügyeletet végezni az esetleges betegségek tekintetében.
– Az összes engedély megszerzését követően az akvakultúra-termelőknek számos feltételnek kell megfelelniük annak biztosítása érdekében, hogy az akvakultúra-tevékenységek tiszteletben tartsák a környezetet, az emberek és állatok egészségét és az állatok jólétét.
– Az engedéllyel rendelkező gazdaságoknak továbbra is figyelemmel kell kísérniük a környezetre gyakorolt hatásukat.
– A környezet védelme érdekében a gyártók csak engedélyezett takarmányt, tisztítószereket és gyógyszereket használhatnak.
– Az állategészségügy tekintetében a mezőgazdasági termelőknek számos nyilvántartást kell vezetniük, többek között arról, hogy hány állat lép be a gazdaságba és hagyja el azokat, és hányan haltak el. Nyilván kell tartaniuk azokat az intézkedéseket is, amelyeket a betegségek kockázatának megelőzése és kezelése érdekében hoznak. A fogyasztók egészségének védelme érdekében az akvakultúrával foglalkozó termelőknek szigorú élelmiszer-higiéniai és állategészségügyi szabályokat kell betartaniuk. Kizárólag engedélyezett és ellenőrzött takarmányt használhatnak.
– Az állatgyógyászati készítmények használata állatorvosi rendelvényhez kötött, és csak engedélyezett állatgyógyászati készítmények engedélyezettek, az előírt élelmezés-egészségügyi várakozási idők és maradékanyag-határértékek betartása mellett. A tenyésztőknek nyilván kell tartaniuk az általuk használt valamennyi állatgyógyászati készítményt, és meg kell őrizniük a rendelvények egy példányát.
– Ezenkívül a mezőgazdasági termelőknek biztosítaniuk kell a haszonállatok humánus kezelését a termelési ciklusuk során, valamint a vágás és a szállítás során.