Integrált multitróf akvakultúra a tavakban: milyen környezeti haszonnal jár? Életciklus-értékelési szempont

Az akvakultúra kettős kihívással néz szembe a vízi termékek iránti növekvő kereslet fenntartása és a környezet tiszteletben tartása terén. Az integrált multitrofikus akvakultúra (IMTA) már évek óta világszerte figyelmet kapott. Az IMTA a különböző, de egymást kiegészítő trofikus szintekről származó vízi szervezetek integrált tenyésztésén alapul. E tanulmány célja az volt, hogy felmérje a tó-IMTA rendszerek környezeti teljesítményét a Romániában, Franciaországban és Indonéziában a földes tavakban végzett édesvízi polikultúra-kísérletek alapján, amelyek a halak és a növények kombinálásának különböző módjait vizsgálták. Az IMTA-rendszert minden kísérletben összehasonlították az ország hagyományos vagy hagyományos rendszerével (termésalapú polikultúra Romániában, intenzív polikultúra Franciaországban és gourami monokultúra Indonéziában). Az IMTA-rendszerek környezeti hatásai esettanulmányonként eltérőek voltak. Romániában a környezeti hatások évről évre is eltérőek voltak: Az IMTA-rendszer 2016-ban nagyobb hatást fejtett ki, mint a hagyományos, de 2017-ben kisebb hatást fejtett ki. Franciaországban a hagyományos rendszerek összesített energiaigénye, eutrofizációja és NPPU-ja alacsonyabb volt, mint a félintenzív és az IMTA rendszer, és ez utóbbi esetében volt a legnagyobb e hatások értéke. Az éghajlatváltozásra azonban a hagyományos rendszer nagyobb hatást gyakorol, mint az IMTA és a félintenzív rendszer. Indonéziában az IMTA-rendszer kisebb hatást fejtett ki, mint a hagyományos. Az e tanulmányban becsült környezeti hatások jól szemléltetik az IMTA-rendszerek válaszának változékonyságát. A mezőgazdasági rendszerek hatásai a rendszer termelékenységétől és a rendszerben megtestesülő inputok mennyiségétől függenek. Az IMTA várhatóan javulást eredményez, például csökkenti az alapanyag-felhasználást, például a takarmányfelhasználást, növeli a halhozamot és/vagy csökkenti az előállított halak egységnyi tömegére jutó kibocsátást. A gyakorlatoktól függően a fajok számának vagy szervezetüknek az IMTA-gyakorlatok révén történő növelése csökkentheti a környezeti hatásokat, különösen az olyan helyi hatásokat, mint az eutrofizáció, a klasszikus gyakorlatokhoz képest. A haltáp előállítása és felhasználása a környezeti hatások egyik fő oka. Eredményeink alapján az IMTA-gyakorlatok javíthatják az erőforrások felhasználását és csökkenthetik az akvakultúra általános hatását. A tápanyag-újrahasznosítás javítására használt inputanyagok bármilyen növekedésének a termelékenységet is növelnie kell a halak egységnyi tömegére vetített hatások csökkentése érdekében. Hiányoznak bizonyos hatáskategóriák, amelyek teljesebben leírhatják az IMTA-rendszerek következményeit, különösen azok, amelyek a sokféleséghez, különösen a biológiai sokféleséghez kapcsolódnak.