GYIK

Igen, megvalósítható, de továbbra is vannak műszaki, mérnöki és költségproblémák. A tengeri vagy a veszélyeztetett óceáni akvakultúra jövőbeli fejlődése az óceáni éghajlat szélsőséges körülményeinek leküzdése érdekében alkalmazott technológiától, a takarmány és egyéb inputok gazdaságba juttatásával kapcsolatos logisztikai problémáktól, a tengeri munkaplatformok fejlesztésétől, valamint a dolgok internetén (IoT) alapuló platformok távoli ellenőrzésétől függ majd a platformok mesterséges intelligencián alapuló optimalizálási rendszerekkel történő kommunikációja és irányítása érdekében.

Az integrált multitróf akvakultúra (IMTA) olyan akvakultúra-típus, ahol a hatékonyság javítása, a hulladék csökkentése és az ökoszisztéma-szolgáltatások, például a bioremediáció biztosítása érdekében több, különböző trofikus szintű vízi fajt (például halakat, tengeri moszatokat, kagylókat vagy más gerincteleneket) tenyésztenek ugyanazon termelési rendszer közvetlen közelében.

A „Stratégiai iránymutatások a fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúráért a 2021 és 2030 közötti időszakra” című dokumentum a környezet és az éghajlat szempontjából legelőnyösebb egyéb akvakultúra-típusok mellett az IMTA-t is támogatja.

Az IMTA az akvakultúra-rendszerek számos különböző típusára kiterjedhet, például a szárazföldi akvakultúra-rendszerekre (pl. tavak) és a hálótoll-rendszerekre (pl. a haltenyésztés és a tengerfenéken kívüli rendszerek kombinációja a kéthéjú kagylók és a tengeri moszatok tenyésztése esetében). A cél azonban mindig a környezeti fenntarthatóság, a gazdasági stabilitás és a társadalmi elfogadhatóság növelése holisztikus és körforgásos gazdasági megközelítések keretében.

Az IMTA-rendszerek természetes tápanyagciklusok utánzása révén javítják az akvakultúra fenntarthatóságát. Ezekben a rendszerekben az egyik faj, például a halak által nem használt szerves anyag erőforrássá válik más fajok, például a tengeri moszatok és puhatestűek számára, amelyek a tápanyagokat a növekedéshez használják fel. A rendszer hatékonysága olyan környezeti tényezőktől függ, mint a terület tápanyagszintje, az élelmiszerek rendelkezésre állása és a hidrodinamika.

Az IMTA elfogadásával kapcsolatban továbbra is számos kihívás áll fenn. Például az uniós jogszabályok szerint a tenyésztett víziállatokat nem lehet hulladékkal táplálni, ami azt jelenti, hogy a hatályos jogi keret érvényteleníti azokat a modelleket, amelyekben a halakat bizonyos filtrálókkal és hústalanító fajokkal (alacsony trofikus fajok mint kéthéjú kagylók és tengeri uborka) kombinálják, amelyek újrahasznosítják az el nem fogyasztott halakból származó tápanyagokat és a bélsárt. E kihívások értékelése és kezelése érdekében az EU számos projektet finanszíroz az IMTA-val kapcsolatban, például az Astral (https://www.astral-project.eu/ ) és az AquaVitae (https://aquavitaeproject.eu/) projektet.

2020-ban az uniós akvakultúra-termelés elérte az 1,2 millió tonnát, ami 3,9 milliárd EUR-t tett ki. Akkoriban a tengeri kagyló (a teljes uniós termelés 19%-a), a szivárványos pisztráng (17%), a kék kagyló (11%), a csendes-óceáni osztriga (9%), az aranydurbincs (8%), a földközi-tengeri kagyló (7%), a farkassügér (7%), a közönséges ponty (7%) és az atlanti kékúszójú tonhal (3%) volt az akvakultúra fő fajai. Ez a kilenc faj az EU teljes akvakultúrás termelésének 87%-át teszi ki (HTMGB 22–17-EU).

Az uniós akvakultúra-termékek előállítása magas minőségi és fenntarthatósági előírások szerint történik, mivel számos olyan uniós jogszabály van érvényben, amelyek az akvakultúra-termelők által betartandó különböző kérdésekre vonatkoznak (pl. állat-egészségügyi, állatjóléti, élelmiszer-biztonsági, takarmánybiztonsági, állategészségügyi kezelési, vízminőségi, nem őshonos vagy nem honos fajok bevezetésére vonatkozó jogszabályok stb.).

E témában folyamatban van a kutatás. Az uniós finanszírozású „Diversify” projekt például az európai akvakultúra-hús (Argyrosomus regius), a nagy sárgaúszójú tonhal (Seriola dumerilii), a fogassárány (Sander lucioperca), az atlanti laposhal (Hippoglossus hippoglossus), a farkassügér (Polyprion americanus), a szürkemárna (Mugil cephalus) termelési diverzifikációjának fokozása szempontjából legfontosabb fajként azonosította. Más uniós finanszírozású projektek a fajok, köztük az alacsony trofikus fajok további diverzifikációjának lehetőségét is vizsgálják (lásd: AquaVitae (https://aquavitaeproject.eu/). A diverzifikációt a vízi élelmiszeripari termékek piaci keresletének és nemzetközi kereskedelmének elismerésével kell megvalósítani.

Az algák nagy potenciállal rendelkeznek, de az európai termelés jelenleg még mindig alacsony. A Bizottság 2022-ben elfogadta „Az erős és fenntartható uniós algaágazat felé” című közleményt, az úgynevezett uniós algakezdeményezést(https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_22_6899), amelynek célja az algákban rejlő lehetőségek kiaknázása az Európai Unióban. A közlemény 23 intézkedést javasol annak érdekében, hogy lehetőségeket teremtsen az ipar számára ahhoz, hogy olyan szilárd, fenntartható és regeneratív ágazattá váljon, amely képes kielégíteni a növekvő uniós keresletet. Az algák európai érdekelt feleinek platformja, az EU4Algae (https://maritime-forum.ec.europa.eu/en/frontpage/1727) célja, hogy felgyorsítsa az európai algaágazat fejlődését, és népszerűsítse az algákat táplálkozási és egyéb felhasználási célokra az uniós fogyasztók és vállalkozások körében.

Az akvakultúra-termékek a vízi élelmiszerek (akvakultúra és halászat) fogyasztásának 27%-át teszik ki az EU-ban. Az uniós akvakultúra-termékek a víziélelmiszer-ágazatban (nyersanyag-kitermelés és akvakultúra) előállított termékek 26%-át teszik ki. Az EU-ban felhasznált, az uniós akvakultúrából származó akvakultúra-termékek aránya 37,5% (ellátási mérleg, EUMOFA 2022, https://www.eumofa.eu/supply-balance).

Az uniós szintű teljes ökológiai akvakultúra-termelés a becslések szerint 2020-ban 74,032 tonna volt, ami a teljes uniós akvakultúra-termelés 6,4%-át teszi ki (ökológiai akvakultúra az EU-ban, (EUMOFA 2022, https://www.eumofa.eu/documents/20178/432372/Organic+aquaculture+in+the…).

Az EU 27 tagállamában a legfontosabb országok Spanyolország, Franciaország, Görögország, Olaszország és Lengyelország, ahol az akvakultúra-termelés 70%-a található.

Az európai termeléshez leginkább hozzájáruló országok (EGT39) Norvégia (a teljes európai termelés mintegy 46%-a), ezt követi Spanyolország, Törökország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Görögország. Ez a hét ország adja az európai akvakultúra-termelés 90%-át. (FAO 2022).

Az akvakultúra világszintű növekedéséhez képest az uniós termelés szinte stagnált.

A halakkultúra növekedési üteme az EU-27-ben 2000 óta rendkívül alacsony, évi 1,1%-kal (éves átlagos növekedés), a puhatestű fajoké pedig 2,8%-kal nőtt. Ha Norvégiát és Törökországot is figyelembe vesszük, a teljes összeg 4%-ra emelkedik. Globális szinten a halakkultúra éves átlagos növekedése 4,3%. (FAO, 2022, https://www.fao.org/fishery/en/topic/166235).

A precíziós akvakultúra technológiailag kifinomult megközelítés az akvakultúra-ágazatban, amelynek célja, hogy fejlett eszközöket és módszereket építsen be a létesítményekben mind a biotikus, mind az abiotikus változók nyomon követésének autonómiája érdekében, elősegítve a gazdaság hatékonyabb irányítását. A cél az állatjóléti előírások szigorítása, a környezeti hatások enyhítése és az akvakultúra-létesítmények gazdasági életképességének javítása. A precíziós akvakultúra célja, hogy lehetővé tegye a termelők számára a létesítményeik szerves részét képező biológiai folyamatok hatékonyabb nyomon követését és dokumentálását, és amelyet az élvonalbeli érzékelők technológiáinak, a statisztikai elemzési módszereknek és a kifinomult mesterséges intelligencián (MI) alapuló technológiák integrálása jellemez.