Farkassügér és zsiradék életciklus-értékelése a tengeri ketreces gazdálkodásban – A takarmánynövényektől a betakarításig

Az akvakultúra helyi és globális környezeti hatásokhoz kapcsolódik. E tanulmány célja az volt, hogy életciklus-értékelési (LCA) megközelítést alkalmazva azonosítsa a különböző granulátumokból származó haltápokhoz kapcsolódó környezeti csomópontokat a farkassügérben és a mezei gazdálkodásban, mivel a közelmúltban készült tanulmányok szerint a tengeri haltenyésztést leginkább a haltakarmány jelenti. Ez pedig lehetővé tette a környezeti teljesítmény részletes összehasonlítását a teljes tenyésztési ciklus során, mindkét faj esetében. Az életciklus-értékeléseket a haltakarmányok előállítási folyamatára alkalmazták, figyelembe véve a takarmány előállításához szükséges nyersanyag-, hő- és energiamennyiséget. Hasonlóképpen alkalmazták az életciklus-értékeléseket a görögországi ketrecgazdaságokra, amelyek méretosztályonkénti takarmánymennyiséget, egy tonna farkassügér-termeléshez szükséges energiát és tüzelőanyagot tartalmaztak. Az ivadékok/felnőttek számára kiosztott kisebb méretű takarmányosztály, amely a különböző környezeti hatásmutatókhoz képest jobban teljesített, mint a fiatal egyedek/felnőttek számára táplált közepes (MSF) és nagy méretű takarmány (LSF). A közepes és nagy méretű takarmányok esetében a fő negatív tényező a napraforgóliszt használata volt, míg a kis méretű takarmányok a magasabb villamosenergia-igények és a halliszt mennyisége miatt befolyásolták ezeket a mutatókat. A farkassügér és a keskeny sügér összehasonlítása feltárta, hogy a zöm jelentősen kisebb hatást gyakorolt mind a tizennyolc környezeti hatásmutatóra. Ezt a farkassügérhez képest alacsonyabb takarmányátalakítási aránynak és alacsonyabb ivadékkövetelményeknek kell tulajdonítani. A nyersanyagok termesztési módszereinek javítása, a tengeri eredetű nyersanyagok optimális csökkentése és a takarmánygazdálkodás javítása hozzájárulhat az ágazat általános ökológiai fenntarthatóságához.