A halak jóléte a tengeri lazac-akvakultúra-ágazatban

Az atlanti-óceáni lazacakvakultúra-ágazat további növekedésének figyelembevétele érdekében új termelési helyszíneket lehet létrehozni a part menti vagy akár a tengeri területeknek jobban kitett helyszíneken. Itt a halak erős áramlatokkal és erős hullámokkal szembesülnek, amelyeket a hagyományos védett helyeken elkerülnek. A veszélyeztetett helyszínek számos előnnyel járnak, és új technológiai fejlődést tesznek szükségessé. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy az atlanti-óceáni lazac képes-e boldogulni ezekben a szélsőségesebb környezetben. Áttekintésünkben bemutatjuk, hogy az erős vízáramok hogyan befolyásolják a halak fiziológiáját, viselkedését és végső soron jólétét. Ha a környezeti áramsebesség meghaladja az úszási kapacitást, a halak kifáradnak, és a ketrec falán rekednek, ami elfogadhatatlan jólétet eredményez. Az úszási kapacitás az aktuális sebesség nagyságától és időtartamától egyaránt függ. Emellett számos környezeti és biológiai tényező modulálja az úszási képességeket, ahol különösen fontos a hőmérséklet, a testméret és az egészségi állapot. Ezt követően egy sor empirikus tanulmányt használnak a veszélyeztetett akvakultúra biológiai határértékeire vonatkozó jóléti iránymutatások kidolgozásához. Emellett a lazacakvakultúra esetében a tisztább halak növekvő népszerűsége miatt értékeljük hasznosságukat a veszélyeztetett területeken is. Összességében az atlanti-óceáni lazac erős, tartós úszó, és az óceáni áramlatok rendelkezésre álló helyszíni felmérései alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a veszélyeztetett területeken folytatott felelősségteljes gazdálkodás kilátásai ígéretesnek tűnnek. A tisztább halfajok, mint például a ládák és a golyók azonban szegény úszók, ezért nem ajánlottak az expozíciónak kitett helyszíneken való alkalmazásra.