A környezeti és gazdasági fenntarthatóság összehasonlítása a tengeri eredetű élelmiszerek és az állati termékek értékláncai között

Ez a dokumentum az ír gazdaság környezetvédelmi szempontból kiterjesztett input-output modelljét használja az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának és a gazdasági kibocsátás multiplikátorainak becslésére 2010-ben két vízi (akvakultúra- és tengeri halászati) és öt szárazföldi állati termék (marha- és borjúhús, juhhús, sertéshús, baromfihús és tejtermékek) esetében. Emellett a globális értéklánc (GVC) keretét azért fogadták el, hogy kvalitatív módon megértsék az ír élelmiszer-ágazatok szerkezetét, és azonosítsák az élelmiszer-értékláncok azon szegmenseit, amelyek a legnagyobb kibocsátáshatékonysági és gazdasági potenciállal rendelkeznek. Megállapítást nyert, hogy a legeltetett állattenyésztési termékekhez (marha- és borjúhús, juhhús, tejtermékek) képest az akvakultúra a legnagyobb termelési multiplikátorral, valamint alacsony és közepes szénlábnyommal rendelkezik. Az akvakultúra-ágazat közvetlen és közvetett gazdasági előnyei, valamint a viszonylag alacsony szénlábnyom arra engednek következtetni, hogy Írország akvakultúra-ágazatának bővítéséből további előnyök származhatnak. Az akvakultúra azonban energiaigényes, ezért a termeléshez hatékony energia- és erőforrás-felhasználásra, valamint alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák alkalmazására van szükség, amelyek erősítik az akvakultúra fenntarthatóságát.