A lazactenyésztési rendszerek életciklus-értékelésének (LCA) összehasonlítása: Helyzet és kilátások

Az akvakultúra világszerte a leggyorsabban növekvő élelmiszer-ágazat, amelynek fő mozgatórugója a fehérje iránti folyamatosan növekvő kereslet. A növekvő ökológiai aggályokra reagálva az életciklus-értékelés kulcsfontosságú környezetvédelmi eszközként jelent meg a különböző termelési rendszerek, köztük az akvakultúra hatásainak mérésére. Ebben a felülvizsgálatban a tenyésztett lazacfélékre összpontosítottunk, hogy mélyreható elemzést és vizsgálati módszereket végezzünk, és összehasonlítsuk az uszonyos halak családjára vonatkozó életciklus-értékelési vizsgálatok eredményeit a fajok és a termelési technológiák tekintetében. A lazacfélék termelési technológiái környezeti erősségeinek és gyengeségeinek azonosítása központi szerepet játszik annak biztosításában, hogy az ipari szereplők és a politikai döntéshozók megalapozott döntéseket hozzanak annak érdekében, hogy e fontos tengeri állatállomány termelését fenntarthatóbb pályára állítsák. A lazacfélékre vonatkozó életciklus-értékelések három kritikus aspektusát tanulmányozták 24 cikk és jelentés alapján: 1. Módszertani alkalmazás, 2. készletek összeállítása és (3) a termelési technológiák összehasonlítása a különböző tanulmányok között. Első értékelésünk áttekintést nyújt, és összehasonlítja a fontos módszertani döntéseket. A második elemzés feltérképezi a fő új és háttér-adatforrásokat, valamint a folyamatba való bevonás és a kizárás állapotát. A harmadik szakaszban az életciklus-hatásvizsgálatra (LCIA) és a betáplálási arányra (FCR) vonatkozó adatok termelési technológiák közötti összehasonlítására irányuló első kísérletet egyetlen tényezős statisztikai protokoll alkalmazásával végezték el. Összességében a megállapítások a módszertani teljesség és a beszámolás hiányára utaltak a szakirodalomban, és azt mutatták, hogy a készletek leírása és részleges közzététele hiányos volt. Az életciklus-értékelési eredmények tanulmányok közötti összehasonlítására tett kísérletünk kihívást jelentett a zavaró tényezők és az adatok nem megfelelő rendelkezésre állása miatt, de első lépésként hasznos volt kiemelni a lazacfélék termelési technológiájának fontosságát. Azokban a csoportokban, ahol az adatok kellően megbízhatóak voltak a statisztikai összehasonlításhoz, mind a különbségeket, mind az átlagos egyenlőségeket azonosították, lehetővé téve a technológiai klaszterek átlagos pontszámuk alapján történő rangsorolását. Statisztikailag igazoltuk, hogy a tengeralapú rendszerek az energiakereslet tekintetében felülmúlják a szárazföldi technológiát, és hogy a tengeri alapú rendszerek általában magasabb FCR-rel rendelkeznek, mint a szárazföldi rendszerek. A vizsgálatok keresztelemzései is határozottan azt sugallják, hogy a nyílt rendszerek átlagosan több eutrofizációs kibocsátást generálnak, mint a zárt kialakítású rendszerek. Megvitatjuk továbbá, hogy miként lehetne leküzdeni azokat a szűk keresztmetszeteket, amelyek jelenleg akadályozzák az életciklus-értékelések metaelemzését. Érvek szólnak a vizsgálatokon átívelő életciklus-értékelések további fejlesztése mellett, különösen a rendelkezésre álló lazacfélék életciklus-értékeléseinek (a mintanagyság javítása érdekében) számának növelésével, valamint a részletes életciklus-értékelési gyakorlatok reformjával, hogy lehetővé tegyék a teljes reprodukálhatóságot és a leltári adatokhoz való jobb hozzáférést.