A halászati és akvakultúra-ágazat vészhelyzetekre adott válaszait (FARE) gyakran helytelenül kezelik, vagy alááshatják az ágazat stabilitását. E tanfolyam célja, hogy javítsa a halászati és akvakultúra-ágazatot érintő vészhelyzetekre való...
Ez a tanfolyam bevezeti az akvakultúra-ágazat biológiai biztonságának progresszív irányítási pályáját (PMP/AB), amely kockázatalapú megközelítést alkalmaz az akvakultúra-ágazat általános fenntarthatóságának javítására. Felvázolja az akvakultúrával...
Ez a tanfolyam bevezeti a Harmonizált Rendszer (HR) halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozó nómenklatúráját, bemutatva a globális és a FAO nemzetközi halászati kereskedelmi eszközeit, például a preferenciális hozzáférést és a származási...
A projekt rövid leírása: A VeriFish a Horizont Európa által finanszírozott kétéves projekt, amelynek célja, hogy ellenőrizhető fenntarthatósági mutatók hozzáférhető és dinamikus keretét biztosítsa a tengeri eredetű élelmiszerek fenntartható...
Ez a kiadás bemutatja a „kék átalakulás” cselekvőképességet, amelyet a FAO által a tagokkal, a partnerekkel és a legfontosabb érdekelt felekkel együttműködésben vezetett tevékenységek és kezdeményezések szemléltetnek, amelyek célja a vízi...
A balti MUPPETS egyedülálló lehetőséget kínál az innovátoroknak arra, hogy kézzelfogható hatást gyakoroljanak a fenntartható kagylótenyésztésre és a termékfejlesztésre, támogatva a helyi gazdaságokat fokozó és a balti-tengeri ökoszisztémákat javító...
Igen, megvalósítható, de továbbra is vannak műszaki, mérnöki és költségproblémák. A tengeri vagy a veszélyeztetett óceáni akvakultúra jövőbeli fejlődése az óceáni éghajlat szélsőséges körülményeinek leküzdése érdekében alkalmazott technológiától, a takarmány és egyéb inputok gazdaságba juttatásával kapcsolatos logisztikai problémáktól, a tengeri munkaplatformok fejlesztésétől, valamint a dolgok internetén (IoT) alapuló platformok távoli ellenőrzésétől függ majd a platformok mesterséges intelligencián alapuló optimalizálási rendszerekkel történő kommunikációja és irányítása érdekében.
Az integrált multitróf akvakultúra (IMTA) olyan akvakultúra-típus, ahol a hatékonyság javítása, a hulladék csökkentése és az ökoszisztéma-szolgáltatások, például a bioremediáció biztosítása érdekében több, különböző trofikus szintű vízi fajt (például halakat, tengeri moszatokat, kagylókat vagy más gerincteleneket) tenyésztenek ugyanazon termelési rendszer közvetlen közelében.
A „Stratégiai iránymutatások a fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúráért a 2021 és 2030 közötti időszakra” című dokumentum a környezet és az éghajlat szempontjából legelőnyösebb egyéb akvakultúra-típusok mellett az IMTA-t is támogatja.
Az IMTA az akvakultúra-rendszerek számos különböző típusára kiterjedhet, például a szárazföldi akvakultúra-rendszerekre (pl. tavak) és a hálótoll-rendszerekre (pl. a haltenyésztés és a tengerfenéken kívüli rendszerek kombinációja a kéthéjú kagylók és a tengeri moszatok tenyésztése esetében). A cél azonban mindig a környezeti fenntarthatóság, a gazdasági stabilitás és a társadalmi elfogadhatóság növelése holisztikus és körforgásos gazdasági megközelítések keretében.
Az IMTA-rendszerek természetes tápanyagciklusok utánzása révén javítják az akvakultúra fenntarthatóságát. Ezekben a rendszerekben az egyik faj, például a halak által nem használt szerves anyag erőforrássá válik más fajok, például a tengeri moszatok és puhatestűek számára, amelyek a tápanyagokat a növekedéshez használják fel. A rendszer hatékonysága olyan környezeti tényezőktől függ, mint a terület tápanyagszintje, az élelmiszerek rendelkezésre állása és a hidrodinamika.
Az IMTA elfogadásával kapcsolatban továbbra is számos kihívás áll fenn. Például az uniós jogszabályok szerint a tenyésztett víziállatokat nem lehet hulladékkal táplálni, ami azt jelenti, hogy a hatályos jogi keret érvényteleníti azokat a modelleket, amelyekben a halakat bizonyos filtrálókkal és hústalanító fajokkal (alacsony trofikus fajok mint kéthéjú kagylók és tengeri uborka) kombinálják, amelyek újrahasznosítják az el nem fogyasztott halakból származó tápanyagokat és a bélsárt. E kihívások értékelése és kezelése érdekében az EU számos projektet finanszíroz az IMTA-val kapcsolatban, például az Astral (https://www.astral-project.eu/ ) és az AquaVitae (https://aquavitaeproject.eu/) projektet.
2020-ban az uniós akvakultúra-termelés elérte az 1,2 millió tonnát, ami 3,9 milliárd EUR-t tett ki. Akkoriban a tengeri kagyló (a teljes uniós termelés 19%-a), a szivárványos pisztráng (17%), a kék kagyló (11%), a csendes-óceáni osztriga (9%), az aranydurbincs (8%), a földközi-tengeri kagyló (7%), a farkassügér (7%), a közönséges ponty (7%) és az atlanti kékúszójú tonhal (3%) volt az akvakultúra fő fajai. Ez a kilenc faj az EU teljes akvakultúrás termelésének 87%-át teszi ki (HTMGB 22–17-EU).
