Stratégiai megfontolások a tengeri moszatok nagyléptékű, haltáp alkalmazáson alapuló iparágának létrehozásához: norvég esettanulmány

A szójafehérje-koncentrátum (SPC) a haltakarmány kulcsfontosságú összetevője, és nagy része Brazíliából származik. A brazil szójaipar azonban a jelentések szerint jelentős környezeti problémákhoz, többek között erdőirtáshoz vezetett. Következésképpen új fehérjeforrásokat vizsgálnak meg, és a tenyésztett tengeri moszatból kivont fehérjét alternatívának tekintik. Ezért azt vizsgáljuk, hogy a tengerimoszat-fehérje-termékek (SPP) hogyan versenyezhetnek az SPC-vel mint haltakarmány fehérjeösszetevőjével. A tanulmány a pozicionálási mátrixot, a villamosenergia-törvényt magában foglaló költségelemzéseket, a Monte Carlo szimulációkat alkalmazó bizonytalansági elemzéseket, valamint a legfontosabb kutatási kihívásokat határozza meg. Az első megállapítás az, hogy a kialakulóban lévő tengerimoszat-ágazat esetében a SPP előállítási költsége túl magas ahhoz, hogy versenyképes legyen a haltáp alkalmazások tekintetében. E kihívás leküzdése érdekében két megoldást vizsgálnak meg. Először is jelentős beruházásokra van szükség a művelési és feldolgozási infrastruktúrába a méretarány eléréséhez, és egy 65,000 tonnás megtérülési skálát javaslunk. A második, de ígéretesebb lehetőség – lehetőleg az előbbivel kombinálva – a tengerimoszat-fehérje és a tengeri moszat nagy értékű összetevőinek kitermelése. Mivel a mannit és a laminaran az SPP társterméke, 25–30%-os a valószínűsége annak, hogy pozitív fenékvonal alakul ki. A kitermelési folyamatokkal kapcsolatos kutatások ezért szükségesek a hozzáadott értékű összetevők lehető legnagyobb mértékű kivonásához. Idővel a termelés volumenének növelése és a jobb biofinomítói folyamatok miatt várhatóan javulni fog az SPP versenyhelyzete.